Ma az éhező puritán telepesekre emlékezik Amerika a szokásos pulyka-armageddonos habzsi-dőzsivel.

420 éve, a Mayflower hajóval érkező telepesek fele maradt életben a téli éhezés miatt. Tavasszal a helyi indiánok (mai nevükön bennszülött amerikaiak) segítettek nekik elsajátítani a növénytermesztés és vadászat fortélyait, amelynek köszönhetően a következő telet már sikerült átvészelniük.

Az indiánok ekkor még nem sejtették, hogy ükunokáikat a telepesek leszármazottjai és a hozzájuk csatlakozó európaiak fogják kiirtani, hogy megvalósíthassák saját amerikai álmukat.

Az ünnep lényege, hogy hálát adjunk azért, amink van, s annak idején ezt még annyira értékelték, hogy George Washington ezt a fajta hálaadást nemzeti ünneppé nyilvánította.

Így van ez a mai napig, amikor a családok fogyasztása az egekbe tör, mivel a piac propagandája a mindenható média segítségével és családbarát szlogenekkel csúcsfogyasztásra ösztönzi az embereket. Ahogyan minden valamirevaló ünnep esetében is teszi, elhitetve, hogy a szeretet valójában a pénzköltéssel egyenlő.

A vásárlási propaganda természetesen nem szól arról, hogy a fogyasztásnak ára van, amelyet előbb-utóbb a természet behajt a drasztikusan romló életfeltételekkel. Persze ez a legtöbb embert nem érdekli, hiszen a nagy katasztrófák nem a mi időnkben, hanem unokáink életben fognak bekövetkezni a prognózisok szerint.

Ráadásul ma már a jó néhány fogyasztási folyamat romboló hatása már nem megfordítható, s akik akarnak tenni mindezek ellen, azoknak nincsen a kezében az ehhez szükséges hatalom. (Csak a rend kedvéért; négyévente, a szavazáskor sem erről döntünk, pusztán csak arról, hogy ki fogja tolni hazafele a pénztalicskát.)

Ezt az életérzést testesíti meg a „This is fine” – jól van ez így – mémtenger; minden ég körülöttünk, tehetetlenek vagyunk, s már csak a csodavárás mantrája segíthet rajtunk.

Hát igen, nekünk nem lesznek tapasztalattal rendelkező, segítő indiánjaink, akik megmondják, hogy hogyan fogjuk mindezt túlélni. Nem csak azért, mert már kiirtottuk őket, hanem mert a néhány, kiutat ajánló ember hangját is túlharsogja a „vásárolj és higgy a hatalomban” propaganda.

Most nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy unokáink már nem fogják megtartani a Hálaadás ünnepét. Nem csak nem lesz mit fogyasztani, de nem lesz kinek hálát adni sem.