Egy mérkőzés margójára
Nem bírt a magyarokkal a világbajnok.
Unortodox magyar foci a világsztárok ellen.
Valahogyan így is meg lehet fogalmazni a németeket is legyőző franciák elleni döntetlent. Tudom, hogy sok cikk született a meccsről, sőt még külföldön is végre pozitívan írtak a magyarokról (persze azért negatívan megemlékezve a magyar szurkolókról).
Ám azt gondolom, hogy az csak kevesekben tudatosult, hogy ez a mérkőzés egy tipikus Dávid és Góliát küzdelem volt, hiszen a foci világranglista 2. és 37. helyezettje küzdött egymással. Ráadásul a komoly statisztikákat alapul vevő fogadóirodák Franciaország csapatát messze a legesélyesebbnek tekintik az EB megnyerésére, míg Magyarország e tekintetben csak a már kiesett Észak-Macedóniát előzte meg.
Ha ez a matek nem volt elég meggyőző, akkor nézzük a transfermarkt.de piaci alapon történő értékelését, amely alapján a francia válogatott játékosainak értéke 1,04 milliárd (!) euró, míg a magyar nemzeti tizenegyért ma 86,35 millió eurót fizetnének (ez kb. fél Kylian Mbappét ér).
Szóval bárhonnan is nézzük, ez a döntetlen egy nagy fegyvertény volt a nemzetközileg is halálcsoportnak titulált csapatok között, ráadásul a legjobb magyar játékos, Szoboszlai Dominik sérülés miatt nem játszhatott, s a csapatkapitány, Szalai Ádám is megsérült a meccs elején. A magyar focisták ezen az Európa Bajnokságon sem a hivatalos homokzsák szerepét töltötték/töltik be, s bármennyire is szapuljuk őket egy-egy magyar bajnoki meccs után, azért most minden fociszerető magyar szívét sikerült örömmel és büszkeséggel megtölteniük. Tudom, hogy patetikusan hangzik, de mégis Marco Rossi szövetségi kapitány fogalmazta meg az érzést: “az Úr ránk nézett és mosolygott”.
A Magyar válogatott már tisztességesen helytállt, a németek elleni meccs már csak ajándék lesz, akármi is lesz az eredmény.
Hajrá Magyarország!
Források:
https://www.oddsshark.com/soccer/euro/cup-futures
https://www.transfermarkt.de/europa-league/marktwerte/pokalwettbewerb/EL